Don't let me go!

Az előző rész végén:

Csókunkat az szakította meg,  hogy egy erős kar a kezemet kapta el és Zayntől elhúzott.....
Majd azt mondta. 
-Most haza jössz velem! -jelenti ki. Minden szempár minket néz. 
Zayn vissza húz maga mellé és átjarolja a derekam. 
-Akkor megy haza amikor akar.
-Te ne szólj bele ebbe!  Az apádékat is azért rugtuk ki vagyis rúgtam ki! 
-Tessék? 
-Zayn hagyd! -fogom meg a kezét. 
-De hát... 
-Kérlek. 
-A lányomnak kell,  hogy megvédjen? -kérdi az apám. 
-Nem. Csak én szeretem és  ezért figyelek rá,  hogy mit akar nem ugy mint maga. 
-Azért vigyázz a szádra. -lép felé egyet és mivel gondolom van nála fegyver ezért Zaynt magam mögé löktem. 
-Nem fogod őt is megölni. Akkor elötte engem kell megölnöd! -jelentem ki és a szemébe néztem. 
-Ezt nem mondod komolyan. Egy kis sztárokcska aki már holnap megcsalna valakivel! Inkább őt választod mint a családod?  -Mivel ő igazán szeret.  Ti anyával csak azért "szerettek" mert amig veletek vagyok addig nektek semmi bajotok sincs. Na meg persze nekem kéne átvenni a céged de nem, én szeretek itt lenni. -mondom mérgesen és pofon vág. Az égő ponthoz érek és végig simitok rajta. Majd azt érzem,  hogy sajog és iszonyúan fáj. A szememből a könnyek folyni kezdenek. 
-Ha még egyszer hozzá nyúl.... 
-Akkor mi lesz? -kérdi. A fegyvert a kabátja alól elő vette és Zaynre szegezte , mire a puli kutyái is követik a példát és rászegezik. 
-Ne! -kiabálok fel még mindig sírva. Zayn elé állok majd ránézek könnytől eláztatott szemmel. 
-Állj-el-az-útból! Most! -szotagolja a mondatot. 
-Ha egy kicsit is szeretsz akkor leengeded a fegyvert.-sírom el magam.-Ha úgy jobban tetszik az alku akkor.... -nyelek nagyot. -Akkor elmegyek veled haza csak őket ne bántsd. 
-Nem! -kiált fel Zayn. 
-Rendben. -rakják el a fegyvert. 
-Nem mehetsz el. Kérlek ne! -mondja Zayn. 
-Sajnálom. Szeretlek de.... 
-De. Vele mész?  
-Igen. Sajnálom. Majd talán még látjuk egymást. Szeretlek Zayn. 
-Én is ezért nem engedlek el. 
-De muszáj nem akarlak veszélybe sodorni. -mondom majd megcsokolom. 
-Nem mehetsz el megint. 
-De utoljára megyek de.... 
-Nem látlak viszont. -fejezi be a mondatot. 
-Viszlát Malik. -köszön az apám majd elcipel. 
Beültünk kint az autóba és elindultunk haza. 
Bár jelen pillanatban a haza nem tudom hol van. 
Zayn melett talán?  Vagy az anyám és apám melett?  Nem is tudom. Legszivesebben kiugraném a fekete limuzinból. Igen limuzin mert az én apám így érzi biztonságban magát. De nem is értem miért. Több ezer fegyvere van miért fèl? 
A testőrei is itt vannak vigyáznak rá. Tényleg nem értem. 
-Ezen túl azt csinálod amit mondok. 
-Egy feltétellel. 
-Még pedig. 
-Ha elköszönhetek még egy valakitől.
-Na és kitől? 
-Ahhoz semmi közöd. Csak legyen az elég,  hogy valaki. 
-Na jo. Hova menjünk?  -kérdi. Elmondtam az utcát persze jó pár házzal lejebb álitottam meg a kocsit. 
-A ház nem itt van. De nem akarom,  hogy felleresd az illetőt.
-Rendben mennyj. De siess és semmi trükk. 
-Rendben. -mondom és elindultam. Amikor a házhoz oda értem beléptem a kapun és az ajtó felé vettem az irányt. Becsengettem alig 2 percet álltam ott mire az ajtó kinyílt. 
-Hát te? -kérdi melepetten Louis.
-Eleanor van? 
-Igen már is jövök.-mondja és ott termett az ajtóban. -Nem volt jo a party? 
-De....vagyis nem. Azért vagyok itt, hogy elköszönjek.
-Hova mész?
-Az apámmal. Megtalált és  Zayn fejéhez fegyvert fogott és alkut ajánlottam....
-Az alku része pedig te voltál. Igaz?-kérdi Louis.
-Igen. Ha lerakja a fegyvert akkor elmegyek vele. 
-De a fegyvert lerakta és te meg elmész.-mondja Eleanor.
-Igen. Szoval nekem mennem kell. Majd még talán beszélünk. 
-Nem. Mi minden képpen beszélünk.
-A babára is és Eleanorra is vigyázz ha nem neked véged.-mondom nevetve Louisnak.
-Mindenképpen. 
-Sziasztok.-köszönök és megölelem őket. 
-Szia. Vigyázz magadra. 
-Ti is. Sziasztok. -köszönök el és elindultam a limo felé. 
Amint oda értem beszáltam és elindultunk.

Pár óra alatt haza értünk egyből a szobámba mentem és becsaptam az ajtót de be is zárta. 
Elmentem lezuhanyozni és lefeküdtem aludni....