Walking Dead!

Másnap reggel is mint minden reggel az ébresztőm keltett. Már reggel hat. Bár sokat nem aludtam de végülis én mikor is pihenem ki magam? Hát ez az soha.
Mint minden reggel ma is főztem kávét. Amint lefőtt töltöttem egy pohárral a szokásos három és fél kanál cukor,  még tej bele majd ki a teraszra ahol a cigim és az öngyujtom várt. Alig vártam,  hogy bele kortyoljak a kávémba.
De mint mindig első sorban a cigimet gyújtottam meg. Beleszívtam, majd bent tartottam pár másod percig és utánna kifújtam. Utánna megint kávé és megint cigi.  Igy tovább. Amint elfogyott a cigi rágyujtottam még egyre. A kávém kifogyott és még egy fél pohárral ittam.
Amiután már tényleg felkeltem elnyomtam a cigim a csészémet bevittem. A terasz ajtót becsuktam. Vissza a konyhába és elmostam a csészét. Bementem a fürdömbe és lezuhanyoztam hajat mostam és felöltöztem:

Ehhez még a fekete parókámat vettem fel és vissza mentem a fürdőbe. Fogatmostam majd kisminkeltem magam. Végül magamhoz vettem a kistáskám és elindultam dolgozni. Az étterem már nyitva volt. Beléptem az ajtón akkor még széles mosoly ült az arcomon. De amint megláttam, hogy ki beszél a fönökömmel lehervadt a mosoly az arcomról.
Elváltoztatott hangon köszöntem neki majd mentem az öltözőbe.
-Nem lehet. Ő meg,  hogy a francba talált meg? -kérdem magamtól.
-Elisa te magadba beszélsz? -kérdi Paul.
-Nem....vagyis de. - mosolyodom el amint belép az ajtó. Paul az akiben megbíztam és el mertem mesélni neki,  hogy ki vagyok. Ő mindent tud. Talán lehet,  hogy kárvolt bizni itt valaikibe de csak nem köp be az apámnak,  hogy itt dolgozom.
Vagy mégis? A mosoly lehervadt az arcomról amikor betoppant az öltözőbe Louis Gonzalez.
A szekrényem nyitva volt és elég nagy,  hogy elbujjak benne. Így tehát beugrottam a szekrényembe. Paul egyből vette a lapot mert becsukta az ajtót.
-Miben segíthetek? -kérdi Paul.
-Egy lányt keresek aki kb ilyen magas. Ja és Tini-nek hívják.
-Sajnálom de nem tudok segíteni.
-Hát ez kár. Sajnálom na mindegy.
-Viszlát! -köszön majd gondolom az apám távozótt mert az ajtó becsapódott.
-Elment?-suttogom ki.
-Igen. Ő volt az apád? -kérdi.
-Hát öhm igen. Nekem viszont el kell mennem. Felhívom Eleanort. -mondom és a kezembe vettem a telefont.
Kicsengett és fel is vette.
-Fel keltettelek? -kérdem.
-Kibeszél? -kérdi szerintem Louis.
-Öhm Eleanor ott van? -kérdem.
-Nincs!-mondja komásan. -Tini te vagy az? -kérdi feleszmélve.
-Igen.
-Minden rendben?
-Igen azaz nem. Vagyis nem Louis nincs semmi sem rendben eltudnál jönni értem?
-Persze hol vagy? Otthon?
-Nem dolgozom. Ott vagyok ahol tegnap Eleanorral elmondtátok a nagyhírt eltudnál ide jönni a hátsó bejárathoz? -kérdem.
-Persze. De mi a baj?  Épp, hogy nem sírsz!
-Majd elmondom ez nem telefon téma. Siess!
-Rendben. 3 perc és ott vagyok.
-Köszi. -mondom majd letettem.
A cuccom össze pakoltam a kisutazó táskámba és elmentem a hátsó bejárathoz.
Louis hívott,  hogy itt van.
-Szóval mi van?
-Az apám... -szakít fébe.
-Megtalált igaz?
-Igen.
-Akkor most megint eltünsz?
-Igen. De ez az utolsó,  hogy eltűnök.
-Ezt, hogy érted?
-Úgy, hogy most eltűnök és soha többet nem láttok.
-Hova mész?
-Haza....-halkul el a hangom.
-Nem.
-Nincs választásom. Mennem kell.
-Igen de nem ilyen állapotban.
-Tessék? -kérdem.
-Egy élőhalott vagy!
-Ez nem igaz.
-De igaz. Néztél te ma tükörbe?
-Persze. De muszáj elmennem.
-Igen de elötte aludj.
-Haza már nem mehetek azt már megtalálta.
-Aludj itt. Vigyázok rád.
-Talá eltudok aludni.
Amint kimondtam lecsuktam a szemem és egyből elaludtam.....
                               
                        "LOUIS TOMLINSON"

Amint elaludt tudtam,  hogy hova kell vinnem. Ahol senki nem találja meg,  még az apja se.
Az a hely egy erőd képtelenség,  hogy bejusson.
-Mivan tesó hol voltál? -kérdi egy hang kiabálva a konyhából. Igen ez Niall.
-Kussolj már. -csititom le.
-Mert? -kérdi még mindig a konyhából.
-Mert épp alszik. -mivel felkelteni nem akartam ezért a kezembe hoztam be.
-Zayn?!-kiabál Niall.
-Bazd meg. Nem érted,  hogy KUSSOLJ!!! -kérdem halkan de azért kiabálva.
-De bocsi. -halkul el.
-Jövök! Mi az? -kérdi.
-Hozott neked valakit Lou.
-Nem neki. Hanem,  hogy had pihenjen.
-Gyere!-jelenti ki Zayn. Én követem és egyenesen a szobájába kötök ki.
-Mit akarsz,  hogy itt aludjon?
-Igen. Így legalább tényleg pihenhet. Nem emlékszel hangszigetelt.
-Jó oké de legalább vesd be az ágyad.
-Jó. -mondja és követi a parancsom.
Leraktam az ágyra és levettem a parókát róla majd a kabátot és betakartam.
Majd kimentünk.
Felhívtam Eleanort,  hogy össze cserétük a telefonokat.
Elhoztam a közös házba és egyből felment Tinihez.

                            "ZAYN MALIK"

Miután Louis kiment a szobámból természetesen bent mardtam Tinivel.
Ő mozdulatlanul feküdt az ágyon csak néha hallottam a szuszogását. Nagyon kimerülhetett.
Halk kopogásra lettem figyelmes.
-Tessék. -szolok "zaklatomnak".
-Bejöhetek? -kérdi Eleanor
-Persze. Még mindig alszik.
-Hol találtatok rá?
-Louist Hívta és ő ment el érte.
-Gondolom az apja megtalálta.... -szakitom félbe.
-Mivan?
-Hát tegnap mesélte nem? -kérdi.
-Azt tudom de nem.....-szakít minket félbe Tini.
-Hol vagyok? -kérdi erőtlenül.
-Itt nálunk. -mondom. Majd rám néz és vissza csukja a szemét.
-Na és Louis miért hozott ide?
-Nem tudom nem mondta el.
-Behívnátok?
-Persze szolok neki. -mondja Eleanor.


                            "TINI ALEJANDRA"

Eleanor kiment a barátja pedig bejött. Leült az ágy szélére és vártam amíg megszólal. De nem tette így nekem kelett.
-Louis. Elmondtad valakinek amit beszéltünk?
-Nem. Azt ha akarod akkor neked kell. -mondja mosolyogva.
-Na és miről van szó?
-Arrol, hogy haza megyek. Utánna már nem hiszem, hogy találkozni fogunk. De apám addig fog keresni amíg rám nem talál.
-Nem. Nem engedem,  hanem gy feladd magad azért,  hogy az ő csicskása legyél.
-Ezt nem te döntöd el. Haza kell mennem már tudja,  hogy itt vagyok.
-Nem mész innen sehova! -mondja egy kicsit eléggé mérgesen Zayn.
-Sajnálom már döntött holnap utazok haza.
-Nem!
-Nem te döntőd el!!
-Sajnos. Viszont ma velünk kell jönnöd.
-Mégis hova?
-Egy bálba. Persze itt lesz.
-Na jó. -mondom végül. Louis és Zayn kiment míg elkészültem. Eleanor feljött segíteni nyilván azért mert nekem itt nincs egy ruhám se.
Ezt a ruhát vettem fel:

Eleanor és Louis ma otthon töltik az estét.
Lementünk az emeletről és már emberek ezrei voltak a házba.
Lementem leülni  és még egy percre se maradtam magamra mert máris körém gyűltek.
-Felkérhetlek táncolni? -kérdi egy srác akit nem is ismerek.
-Bocsi de.....-szakít félbe Zayn.
-Szivem hát itt vagy mindenhol kerestelek már. -ül le mellém Zayn és az arcomat megpuszilta.
A srác eltünt így ketten maradtunk ott.
-Velem eljössz táncolni? -kérdi.
-El. -mondom majd felsegített és táncoltunk. Mint amikor először táncoltunk a szállodában.
Felnéztem rá ő pedig lenézett rám a tekintetünk egymásba fonódott. Az ajkaink közeledtek de a válla felett átnéztem és  megláttam apám testőreit és egyben őt is.
-Nem hiszem el. -mondom. Zayn csak ilyedten rám néz.
-Mi a baj?
-Itt vannak el kell mennem. -indulok el de vissza húz.
-Várj ne menj el.
Belenéztem gyönyörű barna szemeibe és elhúztam a kezem majd felmentem. Kiálltam az erkélyre és elvettem egy szál cigit és rágyujtottam. Vártam és vártam azt a pillanatot,  hogy az apám benyit és valami ocska dumát mond.
Valaki berontott a szobába már készültem arra,  hogy kiabálni kezd de tévedtem.
-Jó kis búvóhely nem?
-De elég jó. Tökéletes a kilátás.
-Gyere le vissza.
-De ott vannak.
-Már nem elmentek.
-Akkor menjünk. -nyomom el a cigit és elindultunk le.
Amiután leértünk megint táncolni kezdtünk.
Ismét az történt ami az elöbb. Néztük egymást majd ajkaink közeldtek egymáshoz és végül össze értek.

Csókunkat az szakította meg,  hogy egy erős kar a kezemet kapta el és Zayntől elhúzott.....