Big Day!

                                                           "ZAYN MALIK"

Elkezdtem reggel készülni az esküvőre mire anya és apa ront be az ajtón.
-Biztos ezt akarod?
-Igen biztos. Szeretem őt és ő is engem. Sajnálom de nem tudjátok meg másitani a döbtésem.
-Ezt sajnáljuk.
-Nem. Én sajnálom, hogy nem értitek. Most pedig készülnék. -mondom és az ajtóra mutatok ők kimentek és bejöttek a srácok segíteni.
Végre eljött ez a nap is. Végre feleségül vehetem azt akit igazán szeretek.
-Tesó indulni kell.
-Oké menjünk. -mondom és elindultunk.
Amint a templomba értünk megláttam egy csomó embert. Nem is hiszem el. Talán egy kicsit megrémültem a sok embertől de ez koncertek elött is így van.
Bementünk a templomba és vártam míg megszólalt az a dal amin bevonul. Apa elvállalta, hogy bekiséri.
Mindenki felállt és ahogy a templom ajtajához ért megálltak elsírta magát rám nézett majd elfutott a limuzinig és elhagyta a helységet.
Kifutottam és elakadtam indulni valaki megállított:
-Nem mehetsz utánna.
-Miért?  Mégis mit mondtál neki?
-Semmit nem mondtam neki.
-Na haljam, hogy menjen el? Ezt mondtad igaz?
-Nem. Vagyis talán.
-Hát nem értitek anyával! Én szeretem Tinit. Nem érdekel ki az apja. Én őt nézem és nem mást. Ti miért nem tudjátok ezt tenni?
-Mert....
-Nem érdekel. Viszont most utánna megyek. Szia apa.
-Várj!!! -kiabál utánnam de elindítottam a kocsit és elmentem a házához vagyis a házunkhoz. Amint benyitottam nem láttam sehol. Megnéztem mindent de sehol senki.
Elmentem az apja házához de mivel lehetett látni,  hogy minden érintetlen elmentem onnét. A háztól nem messze láttam egy temetőt ahol egy ha jól látom fehér ruhás lány ül.
Oda mentem és felsiettem a lányhoz és megláttam őt. Ahogy a sírra van borulva és sír. Leültem mellé a földre és megsimogattam a hátát.
-Minden rendeb?
-Nem értem, hogy kérdezhetsz ilyet. Semmi sem oké.
-Mi a baj?  Mit mondott az apám?
-Sok mindent és lehet, hogy igaza is van. Jobb lenne nektek nélkülem én csak bajt hozok rátok.
-Ez nem igaz. Ezen kivül van még valami baj?
-Az, hogy elég volt. Ez a baj.
-Nem adhatod fel az egészet.
-Nem. Természetesen nem adom fel de a szüleink mindig is utaltak egymást és...
-Tini mi nem a szüleink vagyunk.
-Tudom.
-A mi döntésünk minden. Nekik ehhez semmi közük.
-Zayn....én tényleg szeretlek. Nem akartalak cserben hagyni de az apád....
-Nem érdekel se ő se az anyám te és a fiunk vagytok az elsők.
-De a szüleid....igy elveszted őket.
-Inkább őket mint a szerelmemet és a fiamat.
-Már tudom miért szerettem beléd... -mondom majd magához ölel és megcsókol...
-Gyere menjünk vissza.
-A szüleid utálnak.
-Azok a szüleim.
-A szüleid utálnak. Nem is tudom mit hihettem. Hülye voltam. Na meg persze ostoba, hogy......
-Fejezd be. Ne ostorozd magad.
-Tudod mit mondott az apád? Azt mondta, hogy hagyjalak téged és a saját fiamat.
-Igen mondta. Sajnálom, hogy ők így látják de ha te nem jössz akkor a kezembe viszlek vissza.
-Nem mered.
-Biztos vagy te benne?
-Igen. -mondom majd a másik pillanatba azt vettem észre, hogy a kezébe vesz és berak a kocsijába.-Na jó merted.
 -Igen. -mondja majd elindultunk a templom felé ismét. Amint a templomhoz értünk kiszálltam majd Zayn kiabált Louisnak.
-M izu tesó?
-Be kisérnéd az oltárhoz Tinit?
-Persze örömmel.
-Köszi. -Zayn bement majd a virágot Eleanor ismét a kezembe adta majd ő is bement.
-Miért futottál el?
-Majd elmondom később.
-Rendben. Nagyon aggódtunk érted.
-Nem kelett volna. -mondom de erre ő nem válaszolt. Beértünk a templomba. A lépcsőhöz érve észre vettem, hogy Zayn a kezemért nyúl. Elfogadtam neki és fel álltam mellé.
A pap bele kezdett a szonoklásba és pár óra elteltével végre a lényegre tért.
-Zayn Jawaad Malik. Elfogadod Tinit feleségedül?
-Igen.
-Tini. Elfogadod Zaynt férjedül?
Ránéztem Zaynre majd a szüleire. Vissza fordultam és azt mondtam:
-Igen. -mondom majd a gyűrűt egymás ujjára felhúztuk majd megcsókoltuk egymást.....